Az őszi vetések alapvetően jól teleltek át, a tél elején még erősödni is tudtak, de a tél végén a felfagyás okozhatott problémát – írta a HungaroMet Zrt. a 2025/2026-os tél időjárásáról agrometeorológiai szempontból készített elemzéséből.
Mint írták, az idei tél is illeszkedik az évek óta tartó, az átlagosnál enyhébb telek sorába azzal együtt is, hogy január nagy részében igazi téli, a mezőgazdaság számára kedvező időjárás volt jelentős hótakaróval, kemény fagyokkal. A tél szárazabb is volt a szokásosnál: több csapadék az ősszel szárazabb déli országrészben hullott, így kissé kiegyenlítődtek a nedvességviszonyok. A viszonylag vastag és tartós hótakaró nagyon jól jött, de a talajok feltöltéséhez az Alföldön ennél többre lett volna szükség. Napsütésből országszerte kevesebb volt a sokéves átlagnál decemberben a tartós alacsony szintű rétegfelhőzet, januárban és februárban pedig a gyakori frontátvonulások miatt.
Az elemzés szerint november utolsó dekádjában kezdődött el a talajok őszi-téli feltöltődése, ekkor kiadós esők öntözték a földeket, ami a meglehetősen egyenetlenül kelt őszi kalászosok számára igen jól jött.
Decemberben azonban megtorpant ez a folyamat, és a borongós, párás, többfelé ködös, egyhangúan szürke időben legfeljebb csak szitálás fordult elő. Az ilyenkor szokásosnál több fokkal enyhébb időjárás és a gyökérzónában jelen lévő megfelelő mennyiségű nedvesség egyaránt segítették az őszi vetések erősödését. A hónap utolsó hetében több hullámban is hideg légtömegek érkeztek és a nap is kisütött. Az év végére a talaj felső egy méteres rétege csak kis területen, délnyugaton és északon került telítettség közeli állapotba, az Alföldön továbbra is 100-140 milliméter nedvesség hiányzott a telítettséghez. A hőmérséklet jelentősen visszaesett a karácsony előtti időszakhoz képest, de még így is a sokéves átlag körül vagy kevéssel a fölött alakult.
Január elején beköszöntött az igazi tél, amire már évek óta nem volt példa, több hullámban érkezett havazás, de helyenként ónos eső is esett, a hőmérséklet pedig több fokkal a sokéves átlag alatt alakult. Voltak napok, amikor a napi középhőmérséklet is mínusz 5 és mínusz 10 Celsius-fok között alakult, éjszaka pedig nagy területen hűlt mínusz 15, helyenként mínusz 20 fok alá a levegő. Az őszi vetéseket 10-20 centiméteres hótakaró védte a hidegtől, ami a talajt sem engedte nagyobb mélységben átfagyni. A fagyos idő csaknem három héten át kitartott, így az idén a korábbi teleknél nagyobb mértékben gyérültek a károkozók és kártevők. Január utolsó dekádjában jelentős enyhülés kezdődött, ami számottevő csapadékkal, nagyrészt esővel is járt. A hó elolvadt, a talajok töltődése újabb lendületet vett.
A változékony, az átlagosnál kissé enyhébb, csapadékos időjárás februárban is folytatódott, és havazás, havas eső, ónos eső, eső egyaránt előfordult. Január-február fordulóján tíz nap alatt 10-35 milliméter csapadék hullott, ebből a legtöbb az Alföldön, ahol a legnagyobb szükség volt rá.
Február második hetében tovább emelkedett a hőmérséklet, napközben többször, többfelé melegedett 10 Celsius-fok fölé a levegő, a napi középhőmérsékletek pedig 4-7 fok között alakultak, ami már számottevően zavarta a növények nyugalmi állapotát. A hónap közepén azonban még előfordultak mínusz 5 és mínusz 8 fok közötti fagyok, és többfelé havazott is. Az igazi tavaszi időjárás csak február utolsó hetében köszöntött be, ekkor a napos, nagyrészt száraz időben napközben 10-15 fokig melegedett a levegő, de a vegetáció hirtelen megindulását visszafogták az éjszakai fagyok.
A vegetációs időszak előbb a Dunántúlon, majd az ország keleti felén kezdődött el, a hónap második felében egyre többfelé megduzzadtak, majd megpattantak a korai csonthéjasok rügyei. Bár februárban gyakran hullott több-kevesebb csapadék, összességében az ország nagy részén 5-15 milliméterrel kevesebb esett az ilyenkor szokásosnál. A tél végére a talaj fél méternél mélyebb rétegei csak a Dunántúl délnyugati felén, az északi országrészben és a keleti határ mentén töltődtek fel nedvességgel, az Alföld és a Mezőföld területén sokfelé 40-70 milliméter hiányzott a felső egy méter telítettségéhez.
Az őszi vetések alapvetően jól teleltek át, a tél elején még erősödni is tudtak, a tél végén a felfagyás okozhatott problémát, amikor a nagyon nedves talaj több ciklusban éjjel megfagyott, nappal pedig kiengedett, és a megemelkedett talaj miatt a növények gyökerei sérülhettek
– írták.
(MTI)
