- a jelenlegi szabályok nem a tagállamok közötti méltányos felelősségmegosztást szolgálják
- az Unió frontországai aránytalanul nagy terhet viselnek a menedékkérők rájuk háruló regisztrációja és fogadása miatt
- további források szükségesek a kiutasítottak eljárásának gyors és tisztességes lebonyolítására
Az EP bírálja, hogy az érvényben lévő menedékügyi jogszabályok sem a tagállamok közti méltányos felelősségmegosztást, sem a menedékügyi eljáráshoz való gyors hozzáférést nem biztosítjék.
A képviselők szerint a 2013-as Dublin III. rendelet „aránytalan felelősséget ró a tagállamok egy kisebb részére, különösen tömeges beáramlás esetén”.
A rendelet meghatározza, hogy mely tagállamnak kell foglalkoznia a menedékkérelemmel. A jogszabályról szóló plenáris állásfoglalásban a képviselők szolidaritáson alapuló eljárás létrehozását szorgalmazzák annak érdekében, hogy a menedékjogot mint alapvető jogot tiszteletben tartsák az Unióban, és hogy a tagállamok egyenlő mértékben osztozzanak a menedékkérőkért vállalt felelősségen. A jogszabályról szóló állásfoglalást 448 szavazattal, 98 ellenszavazat és 149 tartózkodás mellett fogadták el.
A Parlament méltányosabb szabályzást kér, mivel a tagállamok nem megfelelően alkalmazzák a menedékügyi eljárásért felelősséggel tartozó országot meghatározó kritériumok hierarchiáját – az „első belépés szerinti ország” kritériuma különösen eltúlzott súllyal esik latba. A menedékkérők tagállamok közötti átadásának nem hatékony végrehajtása aránytalanul nagy nyomásnak teszi ki Görögországot, Olaszországot, Máltát, Ciprust és Spanyolországot.
A képviselők sajnálatukat fejezik ki, hogy a Parlamenttel ellentétben a Tanács nem fogadott el álláspontot a dublini rendelet reformjáról szóló 2016-os javaslatról, és a jogszabályok átdolgozásának megakasztása miatt az Unióban „még mindig ugyanazok a szabályok vannak érvényben, amelyek korábban alkalmatlannak bizonyultak a tömeges beáramlások kezelésére”. A képviselők hangsúlyozzák, hogy az egyik tagállamból egy befogadó másik tagállamba való eseti áthelyezésekről szóló megállapodások nem helyettesítik a harmonizált és fenntartható közös európai menekültügyi rendszert, és a dublini rendszer megreformálásáig további forrásokat és eszközöket kérnek a frontországok számára.
A visszatérési irányelv hiányosságai
A Parlament egy másik állásfoglalást is elfogadott a visszatéréseket szabályzó, jelenleg érvényben lévő irányelv végrehajtásáról. A képviselők az 512 szavazattal, 134 ellenszavazat és 49tartózkodás mellett elfogatott állásfoglalásban kiemelik, hogy „a hatékony visszatérési politika a jól működő uniós menekültügyi és migrációs politika egyik kulcsfontosságú eleme”, megjegyezve, hogy 2015. óta a végrehajtott visszatérési határozatok száma ugyan folyamatosan csökken, de nem feltétlenül azért, mert kevesebben lépnek be szabálytalanul az Unió területére.
A Parlament szerint az uniós visszatérési politika hatékonyságát azonban nem pusztán a visszaküldési aránnyal kellene mérni, hanem harmadik országból származó, illegálisan az Unióban tartózkodók visszaküldésekor meg kellene vizsgálni a visszatérések tartósságát és az alapvető jogokat szavatoló biztosítékok érvényesülését, és az eljárási garanciák tiszteletben tartását is.
A képviselők szerint a tagállamoknak elegendő munkaerőt és megfelelő képzést kellene biztosítaniuk a kiutasítási határozatok meghozataláért és végrehajtásáért felelős hatóságok számára, és lehetőség szerint a harmadik országból érkezettek önkéntes távozását kellene előnyben részesíteni. A képviselők megismétlik: a kísérő nélkül érkező kiskorúakat nem lenne szabad visszaküldeni, kizárólag abban az esetben, ha a visszatérés bizonyíthatóan a saját érdeküket szolgálja.
A két jogszabály hétfői vitájában nem szólalt fel magyar képviselő.
Az Állampolgári Jogi Bizottság most vizsgálja a jelenleg érvényben lévő visszatérési irányelv módosításáról szóló 2018-as bizottsági javaslatot.
