Bár az Európai országok közös ünnepe a Karácsony, az ünnep neve és annak eredete minden országan más és más. Például, a francia „Noel” egészen biztosan a latin natalis (születés) szóból jön. Az angol „Chrismas” valószínűleg a decemberi mise nevéből származik (Christ’s mess). Nem minden országban ugyanúgy emlékeznek meg erről az ünnepről. Számos szimbólum köthető Karácsonyhoz, és minden tagállamnak megvannak a saját kis hagyományai, melyeket más országokból átvett motívumok díszítenek. Ez a gazdagság és sokszínűség is mutatja az ünnep fontosságát Európában, és az egységet a sokszínűségben.
Vegyük például az adventi időszakot, az ünnepet megelőző négy hetet. Az érkezés advent latinul. Németországban November 11- én Szent Márton napján kezdődik, de más-más országok más-más szentekhez kötik az advent kezdetét, illetve állomásait. Gondoljunk csak a mi Luca-napi hagyományainkra. Van olyan ország, ahol ez az időszak fontosabb, mint maga a karácsony.
Az adventi kalendárium például német hagyomány, a gyermekeket segít türelemre inteni a karácsony elérkeztéig.
Az örökzöld karácsonyfa az örök élet szimbóluma. Ezt a hagyományt először a 16. században, Elzászban jegyzik fel. A karácsonyi vásárokat először a középkorban tartották, Bécsben és Münchenben. Érdekes, hogy Spanyolországban a Napkeleti Bölcsek, Baltazár, Gáspár és Menyhért, fontosabb szerepet töltenek be, mint más országokban maga a Télapó, vagy a „Jézuska”.
Az ajándékozás hagyománya valószínűleg a három királyokról emlékezik meg, amint megajándékozzák a gyermek Jézust.
