Túl lassan áramlik az energia Magyarországon, mert az emberek többsége önző, nem törődik kellőképpen a közösség dolgaival.
Ezen próbál változtatni a Kowalsky meg a Vega együttes, amely meghirdette a „szívforradalmat”. Ennek lényegéről a zenekar frontemberét, Kowát kérdeztük a debreceni Campus Fesztiválon
-Hajdú-Biharból elszármazott zenészként milyen élményeid vannak Debrecennel kapcsolatban?
-Kowa: Ízig-vérig Hajdú-Bihari vagyok, Komádiban születtem, ott nőttem fel. Az első pillanattól kezdve szoros kötődésem van a megyeszékhely Debrecenhez. Ez lehetett volna az a város, ahová középsuliba megyek. Általános iskolás koromban ugyanis fociztam, így mindenképp valamilyen sporttagozatos gimnáziumban szerettem volna tovább tanulni. Két iskola jött számításba a környéken, ahol volt sporttagozatos osztály. Az egyik a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium, a másik a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium. Végül hosszú mérlegelés után a családdal úgy döntöttünk, hogy Békéscsabára megyek, így egy kicsit kiszakadhattam a szűkebb környezetemből, és elmentem „világot látni”. Ettől függetlenül Debrecen továbbra is a szívem csücske maradt, annak idején a Black Out zenekarral 15 éven keresztül jöttünk ide koncertezni, és a Kowalskyval is sokszor voltunk itt. Minden itteni fellépésünkre szívesen emlékszem vissza, mindig élmény Debrecenben játszani, legyen az fesztivál, vagy klubkoncert.
-A fesztiválokon sok más előadó is játszik. Meg szoktátok-e hallgatni egymás produkcióit, buliztok-e egymás koncertjein?
-Kowa: Ez nagyon változó. Attól függ, mennyi időnk van a felkészülésre, mikor érkezünk, kell-e aztán sietnünk valahová. Koncert után a legtöbben pihennek még a színpad mögött, kifújják magukat, aztán jönnek az újságírók, az interjúk, ezzel is sok idő elmegy. Így sok esetben sajnos nincs lehetőség arra, hogy a fellépés után a zenésztársainkat meghallgassuk. De ha úgy jön ki a lépés, akkor nagyon szívesen megtesszük. A Campus Fesztiválon például meghallgattuk az előttünk fellépő Rúzsa Magdi koncertjét. Mi nem konkurenciaként tekintünk a többiekre, hanem egy összetartozó zenészközösség tagjainak tekintjük őket. Mivel én magam jógázok, sőt oktató is vagyok, különösen jó kapcsolatot ápolok a szintén jógázó zenészekkel, például Rúzsa Magdival, a Quimby együttes, vagy a Hooligans jógás tagjaival. Sok esetben tehát a szakmai kapcsolatok barátsággá alakulnak.
-A koncerten szinte folyamatosan a forradalom szót használtad. Mit értesz forradalom alatt, és mik azok a legfontosabb üzenetek, amelyeket a Kowalsky meg a Vega közölni szeretne?
-Kowa: A mi legfőbb üzenetünk az, hogy az embernek először saját magán kell változtatni akkor, amikor úgy érzi, hogy változtatni kell valamit a környezetében. Be kell látni azt, hogy ha a környezetünkön nem tudunk változtatni, akkor saját magunkon kell. Ez a fő üzenete annak a „szívforradalomnak”, amit már 10 éve hirdetett meg a zenekar. Azt tapasztaljuk, hogy Magyarországon elég lassan mozog az energia, ezen változtatni akarunk a zenénkkel, az üzeneteinkkel. Azon dolgozunk, hogy gyorsabb legyen az információáramlás, hogy jobbá tegyük a világot.
-Mit értesz azon, hogy Magyarországon lassú az energiaáramlás?
-Kowa: Úgy érzem, hogy itthon az emberek sokkal inkább a saját, személyes dolgaikkal vannak elfoglalva, mint a közösség ügyeivel. Ezen a tendencián pedig változtatni kell ahhoz, hogy az egyének életminősége is megváltozhasson. Be kell látnunk azt, hogy minden élőlény nagyon szoros kapcsolatban van egymással, minden mindennel összefügg, egy nagy szerves egész részei vagyunk, bármit teszünk, hatással van másokra, és fordítva. Ezért ahhoz, hogy a dolgok megváltozzanak, jobbak legyenek, oda kell figyelnünk egymásra, arra, hogy a tetteinknek milyen követkeményei vannak a többiekre. Úgy vélem, hogy a túlzott egoizmus lehet az akadálya a fejlődésnek, a pozitív változásoknak. Az emberek közötti kapcsolat minőségének javításán kell dolgozni, mert azt tapasztalom, hogy sokan túlságosan önzőek.
-Tervezitek-e, hogy nemzetközi karierbe kezdtek, és angol nyelven is meghirdetitek a „forradalmat”?
-Nem hiszek abban, hogy karrier. Szerintem csak közösség van, és nem létezik olyan, hogy egy egyén, vagy egy csoport ebből kiemelkedve karriert csinál. Angol nyelvű dalokban nem gondolkodunk. Úgy vagyunk vele, hogy előbb a saját szűkebb közösségünkön, Magyarországon kell a dolgokat rendbe tenni. A saját háznuk táján kell söprögetnünk. Ez is több millió embert jelent. Úgy gondolom, hogy amíg itthon nincsenek rendben a dolgok, addig nem érdemes távolabbra mennünk. Határon túli fellépéseink természetesen vannak, az utóbbi időben egyre több. De csak a magyarlakta vidékeken játszunk, például Újvidéken, vagy Erdélyben. Mi azt az elvet valljuk, hogy ha sikerül a magyarok között pozitív változást elérnünk, ha a „forradalmunk” helyben működik, ha ebben a milliós közösségben látható jelei vannak a változásnak, akkor lehet majd európai, vagy akár világ minőségben is gondolkodni.
Kenyeres Attila
Klipek:
https://www.youtube.com/watch?v=WA8j_b5WTys
https://www.youtube.com/watch?v=kpTXMIKGhfM
https://www.youtube.com/watch?v=OCKzw_7tI2E
