Március 22-e a Víz Világnapja, a mai napon a megyei katasztrófavédelem a tizenhét évvel ezelőtt történt ökológiai katasztrófára emlékezett. 2000. január 30-án éjszaka egy aranymosással foglalkozó nagybányai bányaipari vállalat telephelyéről százezer köbméternyi, cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, a mérgező anyag onnan a Szamosba, majd a Tiszába került. A vállalatnak nem volt kárelhárítási terve, így kísérletet sem tett a szennyezés lokalizálására, enyhítésére. A Tisza élővilága hosszú időre megsínylette a katasztrófát.
Az eddigi legsúlyosabb magyarországi vízszennyezés két hét alatt vonult végig a folyó hazai szakaszán. A szennyezés súlyosságát jelezte, hogy a minden élőlényre halálos cián koncentrációja a magyar szabvány szerint megengedett határérték száznyolcvanszorosa volt.
A magyar vízügyi szervek és hatóságok mindent megtettek a szennyezés hatásainak enyhítése érdekében, meg kellett oldaniuk a Tisza menti települések ivóvízellátását, igyekeztek az élővilágot minden módon óvni a további károktól, ezek mellett eltávolították a tömeges halpusztulás után maradt tetemeket is. Folyamatos volt a lakosság tájékoztatása, kapcsolatot tartottak az érintett településekkel és szakmai támogatást nyújtottak az önkormányzatok védekezési feladataihoz.
A ciánszennyezés végigpusztította a Hajdú-Bihar megyei Tisza-szakasz élővilágát, a tiszalöki zsilipen keresztül egy kisebb mennyiség bejutott a Keleti-főcsatornába is. A ciánfolt február 12-én hagyta el Magyarország területét.
A szakemberek 2000 áprilisi becslése szerint az érintett folyókban 1241 tonna hal pusztult el. A természet, a folyó élővilága szerencsére a vártnál gyorsabban tért magához, mára az akkori környezetszennyezésnek nyoma sincs.
