Erre a szeméthegyre nem lehetnek büszkék a debreceniek

Helyi hírek

Olvasónk a karneváli csinnadrattával állítja szembe a Sámsoni úti szeméthelyzetet. Érdekes kontraszt.

Debrecen a virágkarnevál lázában ég, özönlenek a turisták az ország minden részéről. Méltán, hiszen az 50. karnevál talán minden eddiginél látványosabbnak, gazdagabbnak ígérkezik. A városba látogatók ilyenkor többnyire csak Debrecen szebbik, a külvilágnak mutatott arcát látják. Bár akik vonattal érkeznek igencsak meghökkennek a lepukkant vasútállomáson, a sivár, töredezett lépcsőjű aluljárón. Mintha nem is a 21.században élnénk, az állomás és környéke időutazás vissza az átkosba, bár akkori képek szerint a mainál kellemesebb látvány volt a Nagyállomás és a Petőfi tér is.
Ma a Sámsoni út melletti orosz laktanyából kialakított lakótelep közelében volt elintéznivalóm. A lakótelep közepén, a volt menekülttábortól pár lépésre ki vannak helyezve a szelektív tárolók, gondoltam, megnézem. Amit találtam, arra nehéz kulturált szavakat találnom. A tárolókban, illetve a környékükön elképesztő állapotok uralkodnak. Mindent elborít az ömlesztett szemét. Volt ott minden, talán csak az nem, amiért a tárolókat odahelyezték. Debrecen külvárosi részén szeméttelep, azt hittem rosszul látok. Egy járókelő hölgy azzal vigasztalt, hogy “kedveském, ez még rendezett állapot ahhoz képest, ami itt általában szokott lenni. Esténként jönnek a kocsik, s azokból is dobálnak  ide mindent, ami otthon feleslegessé vált”. Míg a fotókat készítettem, érkezett is egy kocsi, látszott szeméttel volt megpakolva, de miután észrevette a vezető, hogy fényképezek, pár percnyi tétovázás után odébbállt. Persze valahol biztos megszabadult azóta a rakományától.
Aki a fotókat látja, meggyőződhet arról, hogy balkáni állapotok uralkodnak ezen a környéken /is/. Hihetetlen, hogy mennyi lomot, hulladékot öntöttek minden válogatás nélkül a kukákba. A tárolók mellett, mögött mindenütt szemét, szemét hátán.
Tudom, nem lehet minden kuka, valamennyi szelektív gyűjtő mellé őrt állítani. Azt sem hiszem, hogy az emberek mentalitását, a környezetükért érzett felelősségérzetet egyik napról, a másikra meg lehet változtatni.De meg kell próbálni, hiszen valamennyiünk szégyene az, amivel ma is találkoztam. Az ország második legnagyobb városa nem lehet büszke erre a látványra.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyunk szentek. Nálunk a zöld kultúrának nincs hagyománya, erre eddig a mindenkori kormányok kevés energiát fordítottak. Ha nem emlékszem rosszul, ma már a környezetvédelemnek még csak egy államtitkára sincs a kabinetben.
Az önkormányzatnak azonban talán vannak olyan jogosítványai arra, hogy  az ilyen disznóólakat megszüntessék, az szemetelőket megbírságolják. Persze úgy nehéz, ha olyan hulladék is ott díszeleg, amely valószínűleg valamilyen módon kötődik a város valamelyik cégéhez. A szelektív tárolók mögötti dzsuvás rész nem egy-két nap termése. Levágott ágak, nyesedékek nagy halomban várják, hogy valakiknek eszébe jusson és elszállítsák a kupacot  oda, ahova valók. A méteres fűről már nem is beszélve.
Mindannyiunk érdeke, hogy szebb, élhetőbb város legyen Debrecen, ne legyen természetes a kosz, a lepusztult környezet, a szemét. Csoda, hogy ebben a szeméthegyben még nincsenek patkányok. Táplálékuk bőven lenne, hiszen ételmaradéktól kezdve mindenféle “finomságot” dobtak ki azok, akik lusták voltak arra, hogy európai módon szabaduljanak meg az otthoni szeméttől.
Érdemes lenne az önkormányzat vezetésének azon gondolkodnia, hogyan is tudná a normális emberi körülményeket fenntartani, a város központjától  egy kicsit távolabb. Szerintem  ez nem olyan lehetetlen kérés, nem gondolnám, hogy megoldhatatlan.
Talán még a pénzen sem múlhat. Hiszen Debrecen az otthonunk, itt éljük mindennapjainkat, közös a felelősségünk azért, hogy milyen várost hagyunk az utókornak. Ha mindenki teszi a dolgát, akkor nem lesz miért szégyenkeznünk a jövő nemzedéke előtt.
A fotók augusztus 19-én készültek:

– Budácsik Lajos –

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.